Gyülekezetünk története

Mórichida-Árpási Egyházközség története

Mórichida és Árpás területe, a Rába két partján már régóta ismert és jelentős terület volt. Már a római betelepülés előtt lakott volt ez a terület, de igazán jelentőssé akkor vált, amikor Kr.u.I. században a rómaiak megtelepültek a Rába átkelőjénél Claudius császár uralkodása alatt és Mursella néven települést alapítottak. Valószínűsíthetően Hadrianus alatt nyerte el a városi rangot, s így lett municipium. A város jelentőségét az is mutatja, hogy az Itinerarium Antonini is említi Mursellat, amely a Savaria-Brigetio közötti út mellett található, Arrabonától 20 római mérföldre. A római kor után is végig lakott volt ez a rész. I. István király 1030-ban kiadott alapító levele említi Árpás nevét, amely községet a király a révvel együtt a bakonybéli apátságnak adományozott. A Rába jobb partján fekvő községről 1086-ban tétetik említés. A falut rév kötötte össze Árpással. E rév mellett Móricz gróf, főispán hidat építtetett – innen kapta Mórichida a nevét.

Sokáig az Osl – később Ostffy – nemzetség tulajdona volt. Pokhi Móric volt az, aki 1250 körül premontrei apátságot alapított itt, melyet Szent Jakabról neveztek el,s mely a csornai prépostsággal állt összeköttetésben. A barátok 1543-ban elmenekültek innen a törökök elől. Tíz év múlva premontrei apácák telepedtek le itt.

1533-ban királyi alapító levéllel enyingi Török Bálint somogyi gróf és pápai várkapitány kapta meg Mórichida határának egy részét. Pártfogása mellett hamar gyökeret vert itt a reformáció, Luther tanítása. Engedélyt adott templom, paplak és iskola építésére és segítette is ezek felépülését. A gyülekezet első ismert lelkésze Újkéri Miklós volt, aki 1607. május 9-én mint mórichidai lelkész írta alá a nevét a Concordia könyvben. Az őt követő lelkészekről nem sokat tudunk – egy-egy név és évszám mindössze: Völcsei István – 1629., Beczkó Jakab – 1631., Losonczi János – 1637., Csorba Jakab – 1646., Simonides Jakab – 1651-59., Magyar Mihály – 1665. Abban az időben Mórichida a Rába keleti partján feküdt, aminek helyét ma is jelöli az ottani földek elnevezése: Faluhely. Ez a település azonban elpusztult. „1673. körül a mórichidai nép Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem hadseregeinek és ellenök hadakozó császári ármádiának Győr megyéből Sopron felé és visszavonulása miatt nagyon sanyargattatván, régi lakhelyéről elköltözött. Négy-öt évi szomorú bujdoklás után nagyobb bátorság végett egy sűrű, erdős és mocsaras tájra, mely Bordácsnak neveztetett, vonult és itt földlikakban telepedett meg.”

Később elkezdték a falu felépítését, és vele együtt rögtön építették a prédikátor házát is, ami arra utal, hogy a lelkész velük együtt volt a bújdosásban is. Stephanides István (1669-1674.) volt ekkor itt a lelkész. Amíg fel nem épült a prédikátor háza, addig a hívek egy pajtában gyűltek össze istentiszteletre. Utána Szemerey Márton (1698-1700) lett a lelkész, akit 1700-ban elűzték innen. Őt követte Kerman János (1711-1712.), de ő sem maradhatott itt sokáig, mert 1712-ben „szolgabírák kijövén Győrből, fegyveres lovas németekkel, megfogták a prédikátort, és kötözve bévitték, minélfogva vége lett nálunk az exercitiumnak.”

121 éven keresztül nem volt sem lelkész, sem pedig tanító Mórichidán. A szomszédos Tét lett a hívek támogatója – 1785-ig ide jártak istentiszteletre is.

Az 1781-ben kiadott Türelmi Rendelet hatására a mórichidai hívek már 1782-ben tanító alkalmazása és imaház építésének engedélyezése végett írnak kérelmet, amit akkor azonban még nem kapnak meg. 1785-ben hívták meg tanítónak Szalai Jánost, aki 44 éven át, 1829-ig tanította a gyerekeket Mórichidán és hirdette az igét a felnőtteknek saját lakásán.

1789-ben kapták meg az engedélyt és fogtak hozzá a templom építéséhez.

1832-ben kapott engedélyt a gyülekezet az anyagyülekezet felállításához. Ekkor Bodács Pál licentiatus tanító helyébe lelkésznek meghívták Plevnitzky Sámuel téti segédlelkészt. Ettől kezdődnek gyülekezetünk anyakönyvei is. Mivel a tanítólakást átadják a lelkésznek, új tanítólakást építenek 1833-34-ben. 1835-ben tornyot építenek a templomhoz és megöntetik a 269 fontos, mostani kisharangot.

1836-ban Bodács Pál tanító helyébe Baranyai Istvánt hívták meg, aki 52 évig volt tanító. 1846-ban elhúnyt Plevnitzky Sámuel. Az állást csak 1847. márciusában töltötte be Zathureczky József lelkész. Addig a gyülekezetet alásonyi Barcza Zsigmond felügyelő vezette.

1849. június 26-án az átvonuló császári hadsereg kifosztotta és részben felégette a falut. Ezután az újjáépítési munkálatok után került sor 1853-ban a paplak kibővítésére. 1856-ban szerezte be a gyülekezet a nagyobbik, 442 fontos harangot, amelyet azonban a világháborúban hadi célokra használtak fel. Ugyanebben az évben Árpáson haranglábat készítenek, ahová egy 115 fontos harang került. 1861-ben tatarozzák és nagyobbítják a templomot és beszereznek egy használt, javított orgonát. 1875-ben a tanítólakás mellett új iskolát építenek fel.

1876-ban, Zathureczky halála után Kovács Mihály lesz a lelkész, a felügyelő pedig Mészáros Sándor. 1886-ban új lelkészlakást építenek. 1888-ban Baranyai István tanító halálával Németh János veszi át a hivatalát, majd két év múlva őt követi Sass József.

1890-ben új felügyelőként Zathureczky Gézát választják, aki azonban a nagy távolság miatt 1894-ben le is mondott. Helyette Tóth József téti jegyzőt választották, aki 1899-ig volt felügyelő, utána Dr. Barcza Dezső győri ügyvéd töltötte be ezt a tisztséget, őt követte 1926-tól dr. Guóth Béla téti földbirtokos és ügyvéd.

1913-ban túlzsúfoltság miatt egy másik iskola építése vált esedékessé. Az új iskolának 1914-re tervezett megnyitását és a második tanítói állás betöltését megakadályozta a háború kitörése.

1915-ben a gyülekezet nagyobbik harangját odaadta a haza védelmére, helyette a háború után egy 272kg-os harangot szerzett, melynek felavatási ünnepsége 1923-ban volt.

1925-ben nyugdíjba vonult Kovács Mihály, akinek helyét fia, ifj. Kovács Mihály vette át 1932-ig. Ekkor hívta meg a gyülekezet Gerencsér Zsigmondot lelkésznek, aki 1933-1959-ig szolgált itt.

1928-ban Sass József tanító nyugdíjba vonulásakor Szabó István lett az új tanító, aki 1948-ig töltötte be hivatalát.

1934-ben tatarozták a templomot, majd a felújított templomba új orgona is került1939-ben. Ebben az esztendőben ünnepelte a gyülekezet a templom fennállásának 150. évfordulóját.

A második világháború ezt a falut sem kerülte el – három napig volt itt a front és a templom is találatot kapott, amelynek következtében megrongálódtak a berendezési tárgyai és a tetőt is újra kellett cserélni.

1959-ben került ide Sághy Jenő, aki 1991-ig szolgált Mórichidán. A gyülekezetben végzett munkája mellett sok vallásos és helyi témájú novellát írt. 1969-ben épült fel az új parókia. 1970-ben pedig a templom orgonája lett villamosítva, amihez a villanymotort a holland dronteni református gyülekezet ajándékozta, és küldte ott élő, magyar származású orgonaépítőjét, Gaál Gyulát is, hogy végezze el a motor beépítését. Nem sokkal később ugyanez a holland gyülekezet segítette a harangok villamosítását, automatával való felszerelését is.

Nyugdíjba vonulása után egy kis ideig felesége, Irén néni segédkezett a gyülekezetben, majd Kisbabotról Hanvay László végzett helyettesítési szolgálatot.

1991-1992. között Valtinyi Gábor lett a gyülekezet lelkésze, aki után Szabó András érkezett (1992-1995.) Az ő idejében, 1995-ben kezdődött el a templom tatarozása, amikor a templom új cserepezést kapott és kiépítették a csatornarendszert. 1996-ban Kardos Zsuzsanna vette át a helyét, és folytatta a templom tatarozását. Először a belső rész készült el, amelynek során előkerült az oltárszószék körül egy eredeti falfestés, amely egy kék függönyt ábrázol. Ez a festmény Borbély Károly festőművész állította helyre. Majd a külső felújítás következett. A gyülekezet távol élő tagjainak adományából új sárgaréz csillárok és falikarok készültek, valamint felújítottuk az orgonát és gázfűtést kapott a templom. Pályázati úton kapott pénzből pedig 2004-ben a parókia lett felújítva és szigetelve.